Új év, új blog. Szeretnék tényleg újra kezdeni mindent, és úgy érzem, hogy itt túl sok keserűség halmozódott fel. De ez az oldal is egy részem, szóval meghagyom, viszont már nem írok ide.

Új blogom: ITT van, mindenkit szeretettel várok.:)

2010 sok mindenre megtanított. Talán ez volt az eddigi legeseménytelibb évem, sokszor követtem el hülyeséget, sokszor voltam padlón és kívántam azt,hogy bárcsak azonnal meghalnék, de így visszanézve mindenből tanultam valamit és hiszem,hogy nem csak erősebb lettem, de talán bölcsebb is. Változtam. Rengeteget. Még mindig nem vagyok az az ember, akinek szeretném látni magam, de talán már elindultam az irányába. A lényeg, hogy olyan dolgokat tapasztaltam meg, amire már régóta vártam, persze sok olyat is, amit inkább kihagytam volna akkor momentán, de már látom a hasznát.Nem csapok nagy szilveszteri bulit, az elmúlt pár napban buliztam eleget, csendesen megvárom az éjfélt, mosolyogva köszöntöm 2011-et és nagyon remélem,hogy kedves lesz hozzám.
Boldog karácsonyt, így utólag és örömökben gazdag új évet kívánok minden erre járónak:)

Mindig mikor valaki azt mondja, hogy nem tudok megcsinálni valamit, akkor arra gondolok, hogy 'Még azért is!' És beleadok mindent,mert elhiszem, hogy én tényleg képes vagyok megcsinálni. Aztán rá kell jönnöm, hogy mégsem. Hiába tervezem el, nem megy, nem sikerül.Nincs elég erőm hozzá. Lehet, hogy félreismertem magam és fele annyira se vagyok jó, mint amennyire gondolom? 1 éve valahogy semmi sem jó. Azelőtt sokkal többet nevettem, sokkal felhőtlenebb volt minden. Most olyan mintha egy gödör alján lennék és hiába próbálok kimászni, mindig visszacsúszom. És állandóan fáradt vagyok, és csak olvasni, zenét hallgatni szeretnék, pihenni. De nem lehet.Az egész hetem az iskolából áll, megállás nélkül tanulok. Délelőtt ott rohadok, délután itthon vagyok a füzeteim rabja. Mert minden tanár követel és nem mondhatnám, hogy reális mennyiséget. Tudom, jó iskolában vagyok, ez tény. Rengeteg itt a nyelvvizsga, oktv helyezés is van szép számmal, az osztályátlagok 4.5 fölött vannak. Talán túl görcsösen akarok megfelelni. De tudjátok mit? Nem éri meg, egyáltalán nem.Ha tehetném és újra kezdhetném nem jönnék ide és ha valamilyen véletlen folytán ebben a városban maradok, akkor hallani sem akarok róla, hogy ebbe az iskolába járjanak a gyerekeim. Igen, innen mindenki bejut egyetemre, de más iskolákból is, ahol hagyják élni is az embert. Itt ugyanis nem diákok vagyunk, hanem egyszerű átlagok. Minden tanárnak csak ez számít.Lehet azért vagyok ilyen, mert nincs más elfoglaltságom. Nagyon szívesen írnék és táncolnék, állítólag jó is vagyok ezekben. Félre ne értsetek, nem hiszem azt, hogy mindenben tehetséges vagyok, egyszerűen csak szeretnék olyan dolgot találni, amiben örömömet lelem. Mert annyira nem ilyen vagyok. Mindig csak panaszkodom, és negatív dolgokról írok többnyire, de ez nem mindig volt így és nem is szeretem azt a személyt, aki most vagyok. Félek, ha ez sokáig így folytatódik teljesen elvesztem önmagam. Ezért is lesz 2011 az új lehetőségek éve. Ebben biztos vagyok.Mert változásra várok, de nekem kell változtatnom, minden rajtam múlik.

Jó volt.:)Párszor azt hittem elkésem, fodrásznál voltam előtte, aki nem olyanra csinálta a hajam, amilyenre akartam, de tényleg nagyon élveztem a táncokat.Először is bevonultunk a tornaterembe és végig hallgattuk az igazgató beszédét, aki -nem vicc- betanulta, hogy melyik osztályban hány nyelvvizsga van, esetleg OKTV helyezés, versenyeredmények. Ez öt osztálynál már valami. És persze az átlagokat is elmondta, mint mindig:D, megköszönte a tanároknak,hogy néhány órát feláldoztak táncpróbákra. Na, mi itt hangosan felröhögtünk, ugyanis az osztályfőnökünk körbejárt a tanárok közt, hogy nehogy el merjenek engedni órán és mikor az angol tanárok mégis elengedtek, elkezdett hisztizni. A saját osztálya ellen dolgozik, gratulálok neki, a többi osztálynál volt olyan, hogy a 6 órájukból négyen próbáltak... erről ennyit.De ennek ellenére a táncok is nagyon jól sikerültek, bár két helyen elrontottam az egyiket.Aztán kiderült, hogy szinte mindenki..:D A többi osztály tánca is tetszett, főleg a tangó meg a jive. Utána átöltöztünk koktálruhába, a fiúk öltönybe, és lementünk elénekelni a közös dalt.Ezután felmentünk az osztályokba és pezsgőztünk, ettünk, beszélgettünk. A tizenegyedikesek elrontották a poharak feliratát és 2010-et írtak a 2011 helyett, szóval nekünk 3 év alatt sikerült elvégezni a gimnáziumot:D A végén pedig nem a kijelölt buli helyre mentünk, mivel 150 férőhelyes helyet béreltek ki, mi meg voltunk hatszázan. (Köszönjük, 13.D) Ehelyett biliárdozni mentünk még mindig koktálruhában, volt egy hangulata:), beálltunk a McDrive-ba és eljátszottuk, hogy kocsival vagyunk, közben halálra fagytunk. Egy szó, mint száz, minden elromlott, ami elromolhatott (Murphy, ugye), de így is nagyon jó volt:D

December harmadikán lesz a szalagavatónk.:) Kicsit félek tőle, de várom is.Két táncot fogunk előadni:egy rockyt és egy valami beazonosíthatatlant a Jai Ho-ra. Hál' Istennek, nem a legelső sorban állok, ha elrontok valamit az sem zavaró, talán nem is látják:D A Jai Honál hiányzik még kb.15-20 mp a végéről, szóval azt még be kéne tanulnunk, a rocky meg nagyon nem egyszerre megy, nagyon-nagyon pörgős, de remélem ebben a két hétben sikerül tökéletesíteni. A lényeg, hogy tényleg nagyon jó mindkettő:D Az egész szalagavató 6-tól 10-ig tart majd. Most mondjátok meg, mi azon 4 óra? Mondjuk az igazgatónk beszéde kb. hármat elvesz..:D Utána pedig áfterpárti, csak a ruhám még nincs meg. Jövő héten majd felmegyünk Pestre és körülnézünk.
A másik dolog a suli. Komolyan minden tanár megőrült novemberben, annyi házit adnak, annyi doga van, már kétszer le kellett mondanom a külön németemet, különben esélyem se lett volna megtanulni másnapra. Csak azt remélem, hogy a szalagavató hetén kicsit visszavesznek..akkor talán magamra is lesz időm. De azt hiszem most megyek és belevetem magam az irodalom, történelem és filozófia világába. Gondolhatjátok mennyi kedvem van hozzá...