-Mi van veled?
-Semmi különös
-Az nem jó
-Nem, az csak nem sok.
-Hát, de nem is jó.

A fenti beszélgetés köztem és egy ismerősöm között játszódott le. És szerintem tökéletes választ adtam. Tényleg nem történt semmi fontos az életemben, nem találtam fel a rák ellenszerét, nem nyertem külföldi ösztöndíjat, nem találkoztam híres emberrel. De ez a 'semmi' sokkal többet takar, mint látszik. Elmondjam neki, hogy bár tényleg semmi hihetetlen nem történt, sokkal jobban érzem magam, mint tavasszal, hogy végre túl vagyok az egyik legnehezebb időszakon az életemben, úgy érzem ki vagyok békülve magammal, egyre több a pozitív gondolatom, sokat mosolygok és nem csak 'látszatból', hanem mert tényleg jó a kedvem? Hogy erősebb lettem, tapasztaltabb és talán okosabb is? Hogy még most is van, mikor rossz a kedvem, de az többnyire a suliban lévő elvárások és fáradság miatt van, hogy úgy érzem, sokszor egy-két óra alvás minden problémámat megoldja? Hogy  vannak céljaim és az sem számít, ha megbotlom, felállok és folytatom az utamat, és úgy érzem csak tanultam belőle? Igen, elmondhatnám neki, de nem értené meg. Az ilyen emberek csak a felszínt látják, nincsenek 'magvasabb' gondolataik, és nem értik, hogy a 'semmi' is lehet jó.